Kerti katicavirág / Feketekömény /
A kerti katicavirág (Nigella sativa) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának katicavirág (Nigella) nemzetségébe tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából, Észak-Afrikából származik, Közép-Európában is termesztik helyenként.
Egyéb megnevezései: termesztett katicavirág, feketekömény, szőrös kandilla, termesztett vagy kerti kandilla, fekete hagymamag.
Közeli rokona a dísznövényként termesztett borzaskata (Nigella damascena) és a mezei katicavirág (Nigella arvensis).
Igen régi kultúrnövény, magját már az ókorban is használták fűszerként és gyógyszerként.
Gyógyhatása
Hatóanyaga zsíros olaj, melyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag.
Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában évszázadokon át gyógyszerként használták. A légzőrendszer, a gyomor, a vese, máj betegségeit kezelték vele, a keringési és az immunrendszer megerősítésére használták, továbbá gyulladáscsökkentőként, érzéstelenítésre, antiallergénként.
Az iszlám a legnagyobb hatású gyógyító készítmények között tartja számon. Mohamed próféta állítólag egyszer kijelentette, hogy a fekete magvak a halálon kívül minden betegségre hatásosak, ahogy az egyik hadíszban is olvasható.
A közép-európai népi gyógyászatban felfúvódás ellen és a szoptatós anyák tejtermelésének fokozására használták.
Manapság a fekete köményből sajtolt olajat kapszulás kiszerelésben étrend-kiegészítőként ajánlják, a széles körű gyógyhatásáról terjedő híradások tudományosan megalapozottaknak bizonyultak.[4]
Olaja nigellonét tartalmaz, ami a kísérletek szerint megvédi a tengerimalacokat a hisztamin indukálta hörgőgörcstől.[5] (talán megmagyarázza használatát asztma, bronchitis és köhögés ellen).
Olaja hatásosnak bizonyult az opiátfüggés kezelésében.[6]
Patkányok veséjében csökkentette a kőképződést.[7]
A Nigella sativa olaj annyira meglepően átfogó és változatos védő és gyógyító hatású, hogy évezredek óta az emberek úgy tekintenek rá, mint „csodaszerre”.
A Nigella sativa gyógyhatása több tudományos kísérlet tárgya is volt. Állatkísérletek során bíztató eredménnyel kezeltek vele többek között allergiát és ekcémát, valamint több súlyos betegséget, beleértve a rákot és a cukorbetegséget is.
Olajával történő szájöblítés jelentősen csökkenti az akut myeloid leukémia esetén alkalmazott kemoterápia során kialakuló szájtáji nyálkahártya gyulladást és fájdalmat, valamint javítja a nyelési funkciót. [8]
Hatékonyságát a mai napig számos kísérlet kutatja
Leírása
20–40 cm magasra megnövő, egyéves növény. Szórt állású levelei 2-3-szorosan szeldeltek, szálas-fonalasak. A magánosan, a szár vagy az oldalhajtások csúcsán elhelyezkedő virágok takarólevelei kékes vagy fehér színűek, ívesen behajló körömben végződnek. Öt mézfejtő szirma kettős csúcsú, pillás élű. Termőlevei kb. a közepükig szorosan összenőttek egymással. Az összenőtt, mirigyes tüszőtermésekben számos 2-2,5 mm hosszúságú, enyhén lapított, ovális, sűrűn barázdált, fekete mag található.
Története
A magokat már az ókori Elő-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték. Zohary és Hopf szerint az N. sativa termesztésével kapcsolatos régészeti eredmények még hiányosak, de az biztos, hogy a magok előkerültek több ókori egyiptomi ásatásról, köztük Tutanhamon síremlékéből is.[1] Bár pontos szerepe az egyiptomi kultúrában nem ismert, azt tudjuk, hogy a fáraóval együtt eltemetett tárgyakat úgy választották ki, hogy segítségére legyenek a túlvilágon.
A legkorábbi, a fekete hagymamagra utaló írásos emlék az ószövetségi Ézsaiás próféta könyvének 28:25-27 szakaszában[2] található, ahol a fekete kömény (Károli-fordítás) és a búza aratását hasonlítják össze. Az Easton-féle bibliaszótár[3] szerint a héber ketsah szó határozottan az N. sativa növényre utal. Zohary és Hopf szerint az N. sativa az Óvilág hagyományos, széleskörűen elterjedt ókori fűszere volt.[1]
Gasztronómia
Magjának enyhén hagymaíze van, illata megtörve némileg a borsra és az szurokfűre emlékeztet. Elsősorban az arab, a török és az indiai konyha használja. Közép-Keleten sütemények, kenyérfélék tetejére szórják. Az indiaiaknál a bengáli ötfűszerkeverék (panch phoron, পাঁচ ফোড়ন) alkotóeleme, dhalokat, csatnikat ízesítenek vele. A török mesir édesség egyik összetevője.
